Itt ülök egy gyakornoki állásban, székben, posztban, ahogy jól esik, és már nem sajnálom magam. Ma megint 50 kiló voltam. Újra járok futni. Kevesebbet sírok. Bevallom magamnak, azokat a dolgokat, amiket eddig nem mertem. Kezdem magam jól érezni.

De egy furcsa kis szorongás még mindig bennem van... Kezdek felnőni ahhoz, hogy a kapcsolataimat egy almához méltóan kezeljem. Ez természetesen csak megkavarja a dolgokat, de sebaj. Majd rendeződnek. Mert ugyebár minden úgy van, ahogy lennie kell.

Ezért láttalak csak 10 másodpercre, ezért sétáltam a sötétben twin peaks zenét hallgatva.

Már nem félek semmitől csak egy kicsit magamtól.